A japánok imádják a televíziót, van, aki még a kocsijába is beszerel egy kisebb képernyőt.
A műsorok minősége erősen változó. Az NHK, a japán közszolgálati csatorna identitási válságban szenved, mindenkit meg szeretne szólítani. A kereskedelmi csatornák elkeseredett küzdelmet folytatnak a vezető pozícióért, elég átlagos eredménnyel. A tévéreklámok általában igen ötletesek, ízlésesnek azonban nem mindig nevezhetőek.
A japánok rengeteg újságot olvasnak. A legtöbb család járat valamilyen lapot, a napi átlag 1,2. Öt vezető napilap van, mindegyiknek van esti kiadása is. Az újságokban mindenki találhat magának olvasnivalót, van bennük olvasói levél, vers, folytatásos regény, írnak művészetről, irodalomról, főzésről, zenéről, színházról, sportról, divatról, társadalomról, gazdaságról, politikáról, hírekről, korrupcióról és botrányokról. A cseresznyevirágzás idején, áprilisban és májusban, a lapok arról is beszámolnak, hogy halad délről észak felé a cseresznyevirágzás, így aztán mindenki kedve szerint megtetvezheti a maga cseresznyevirág-néző kirándulását, a hanami-t. A pletyka- és sportújságok igen profi minőségűek, és az országban uralkodó politikai korrektség ellenére egész gonoszkodóak. A bulvárlapokat természetesen újságosnál szokás beszerezni, használat után pedig babonásan a vonaton kell hagyni őket.
|