A nemi diszkrimináció, a hímsovinizmus és a szexuális zaklatás Japánban mindennapos és elfogadott. A nőkbe annyira belesulykolták, hogy hallgatni arany, hogy még hosszú évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy kikerüljenek végre az elnyomott szerepből.
A külföldieknek eléggé sztereotip elképzeléseik vannak a japán nőkről. Maguk a japánok sincsenek ezzel másképp. Szinte pont úgy gondolkodnak a kérdésben, mint a külföldiek. A japán szüzek legyenek szelídek és, kedvesek, csüggjenek a férfiak minden szaván, de maguk ne nagyon beszéljenek. A japán feleség a nyugalom, a szerénység és a béketűrés mintaképe. A helyzet az, hogy egyáltalán nincs így. A japán nők elég élelmesek, és remekül kezelik a krízishelyzeteket. Fantasztikus állóképességük van, és mesterei a logikus gondolkodásnak. Igazi kemény nők tehát - éppen csak nem szabad keménynek látszaniuk. Titokban ugyan mindenki fél tőlük és tiszteli őket, ám ha nyilvánosan is kimutatják a foguk fehérét, akkor szégyenteleneknek fogják tartani őket, és a gúny céltáblái lesznek.
A modern japán nőnek tehát egyszerre kell hallgatagnak és határozottnak, törékenynek és keménynek, frivolnak és ártatlannak, érzelmesnek és higgadtnak, sírósnak és kegyetlennek, óvatosnak és vakmerőnek, engedelmesnek és függetlennek lennie. Ez bizony nem éppen könnyű feladat.
|