A családi értékek igen fontosak. A cég tulajdonosa nem bánja, ha a dolgozók apafigurának tekintik, a politikai pártok is gyakran emlegetik a vezetőjüket Hatalmas Atyaként.
A japán család intézményrendszere a mai napig reznekül működik. A gazdasági növekedés ideje alatt a japán társadalom teljes egészét csak egy cél érdekelte: utol akarták érni a Nyugatot. Ebből a szempontból a szülőkre nagy feladat hárult. Minden japán családot alapított, és utódoknak adott életet, függetlenül attól, hogy ez volt-e a szíve vágya. A férj éjt nappallá téve dolgozott, és kereste a pénzt. A feleség intézte a pénzügyeket, főzött, vezette a háztartást, és figyelemmel kísérte a gyerekek iskolai előmenetelét.
Ma, hogy a nemes célt úgy-ahogy sikerült elérni, kissé megkérdőjeleződött a nők és a férfiak szerepe. Újabban olyan hangokat is hallani, hogy vasárnaponta a férjek jobban tennék, ha elmennének valahova egy kicsit a gyerekekkel, hadd pihenhessenek szegény feleségek. Az, hogy a férjek milyen lelkesen vállalják ezt a feladatot, abból is leszűrhető, hogy a vasárnapi elfoglaltságot sokatmondóan "családi szolgálatnak" nevezik.
Ma már a válás nem jelenti automatikusan azt, hogy az embernek derékba törik a karrierje. A válások aránya még mindig elég alacsony, 25 százalék. Franciaországban ez 30 százalék fölött van, az USA-ban pedig 55. A japán társadalom egyre kevésbé tekinti megbélyegzetteknek az elváltakat. A fiatalok manapság már nyugodtan elkövethetnek ilyen "botlást", ettől csak még nagyvilágibbaknak tűnnek.
Mivel ma már nem születik olyan sok gyerek, kiderült, hogy a japán népesség 2007-ben fogja elérni a csúcsot, utána pedig folyamatosan csökkeni fog, és ki tudja, még az is lehet, hogy a japánok egy szép napon kihalnak.
Az sem véletlen, hogy csökkenőben a gyerekvállalási kedv. Először is a gyereknevelés igen költséges, a lakásárak magasak, az oktatás pedig méregdrága. Óvodából, bölcsődéből és bébiszitterből sincs elég.
Egyáltalán, Japánban a gyerekeket célzó szolgáltatások is gyerekcipőben járnak.
A legfőbb ok azonban a női szerep lassú átalakulásában keresendő. Az anyaság ugyan ínég ma is elsőrendű kívánalom, de mivel egyre több nő dolgozik, egyre többen lázadnak a hagyomány és a társadalom ellen, amely mindeddig egyáltalán nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehet egyszerre dolgozni és gyereket nevelni. Igaz, hogy egyre több férj megy a felesége helyett gyesre, és egyre többen veszik ki a részüket a házimunkából, a nagy többség azonban ölbe tett kézzel várja, hogy a konyhában valamiféle varázslatos módon elkészüljön az ebéd.
Olyan nők is vannak, akik nemhogy gyereket nem vállalnak, de már férjhez se mennek. Így lázadnak a munkáltatók ellen, akik számára az, hogy egy nő férjhez megy, automatikusan azt jelenti, hogy nyugdíjazni kell, és elegük van az olyan anyákból is, akik semmire se tudták megtanítani a gyermekeiket.
|