Találkozáskor és elváráskor a meghajlás a megfelelő köszöntés, a másik fél iránt tanúsított tiszteletünket határozza meg ennek módját (pl. milyen mély), illetve hogy meg kell-e ismételnünk. A külföldiek részéről az enyhe meghajlás is megteszi, a legtöbb japán hozzászokott ahhoz, hogy a küldöldiekkel kezet fogjon. Ne öleljünk át senkit, a japánok megcsókolni szigorúan csak a kisbabákat és kedvesüket szokták.
Bemutatkozáskor a felek elmondják nevüket, vagy átadják névjegyüket. Udvarias gesztusnak számít, ha vetünk rájuk egy pillantást, mielőtt eltesszük őket. Üzleti tárgyalásokon a névjegykártyákat kirakják az asztalra. ha nem kérik máshogy, a japánok előszeretettel használják keresztnevüket a san utótaggal (például: Yamada-san: Yamada úr/asszony.
A japánok nem annyira szeretet vagy barátság kifejezésére ajándékoznak, inább szívességek visszafizetésére vagy valaminek a viszonozására. Ha vendégségbe hívnak, vigyünk ajándékot a házigazdának, általában egy üveg bort, virágot vagy gyümölcsöt, de nagyra értékelik a hazánkból hozott apró ajándékokat is. A közeli barátok kivételével senkinek ne vegyünk túl bőkezű ajándékot, mert a megajándékozott esetleg úgy érzi, kötelessége viszonozni.
©COPYRIGHT BY. SEKAI-JAPAN.GP |