A megfelelően végrehajtott meghajlás a jó nevelés és minőségi oktatás jele. A soto külföldiektől nem várják el, hogy meghajoljanak, és azt sem illik tudniuk, hogy miként kell meghajolni, de a japánok számára a meghajlás pontosan jelzi a felek egymáshoz való viszonyát. Az első dolog, amit egy cég megtanít az új alkalmazottaknak, a helyes meghajlás. Tudni kell, hogy a karokat a comb mellett kell-e tartani, esetleg fel kell emelni őket, meg hogy mennyi ideig maradjunk meghajolva, és azt is, hogy mennyire hajoljunk meg.
Van egy közhelyes és elcsépelt vicc két emberről, akik képtelenek abbahagyni a hajlongást, mert egyik se akarja a másik előtt befejezni. Ám az, hogy a járdák gyalogosforgalmát percekig fenntartja két folyamatosan hajlongó japán, egészen mindennapos eset. Igazából a japánok ösztönösen tudják, hogy mennyi ideig kell hajlongani, éppúgy, ahogy a nyugatiak is tudják, hogy kézfogáskor mikor engedjék el egymás kezét.
Meghajlás közben szinte alig van szemkontaktus. A japánok egyébként is kerülni szokták az ilyesmit. Mivel folyton lefele néznek, a köszönés, az üdvözlés meg a bocsánatkérés mintha a földnek szólna. Az se igazán fontos, hogy mit mond a másik. A földanyának mondják el, hogy mi az, ami a szívüket nyomja, csak arra vigyáznak, hogy az ő fejük közelebb legyen a földhöz a másikénál. Mindeközben arra is odafigyelni, amit a másik mond - nos, ez olyasmi, amire nem sokan képesek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT![.×Sekai-Japan×. || [Nippon no Sekai] || Japanese Life](/portal/sekai-japan/image/logo_1282212098.png ".×Sekai-Japan×. || [Nippon no Sekai] || Japanese Life"){kind=logo}
