A szigetországban a közhiedelemmel ellentétben nem a fényképező, hanem a mobiltelefonáló japán ember a leggyakoribb jelenség. Nem csak sms-re, chatelésre, internetezésre, de már tv-nézésre is használható! A mobilcégek megpróbálnak minél interaktívabb telefonokat megalkotni: az összes alapmodellbe be van már építve kamera, és olyat elképzelni sem lehet, hogy egy telefon kijelzője ne legyen színes, ne villogjon legalább 5 színben a kis led-lámpa a fedőlapján (a kétfelé hajtogatós fajta a legelterjattebb), ne csörögjön az aktuális kedvenc együttes számának hangjai. Természetesen rövidebb videofelvételeket is tud már az összes, illetve fényképnek való tárhelyük is elég nagy ahhoz, hogy akár egy családi albumot mentsen le velük az ember, ha úhy hozza kedve.

Nekünk talán reménytelennek tűnhet az a feladat, hogy a telefon 9 betűgombja képes legyen 2000 japán írásjelet megjeleníteni, de a találékonyság és a technika nem ismer lehetetlent. Mint ahogy a számítógépes szövegszerkesztők esetében, itt is a hiragana segédábécével írjuk be az adott szó k8iejtésének megfelelő szótagjeleket, melyekből aztán kiválaszthatjuk, éppen melyikre gondoltunk. (mivel szótagírás a japán, ezért rengeteg ugyanolyan kiejtésű szó létezik, melyeknek csak kanjikkal leírt alakja mutatja csk meg, mit is jelent az adoot szó.) Ráadásul a japán telefonokban elég ha csak az első karaktert ütjük be, és a leggyakoribban használt szavak rögtön meg is elennek a képernyőn. Így aztán rövid idő alatt ugyancsak hosszú üzenetet fogalmazódhatnak meg, köszönhető ez annak, hogy egy szó általában csupán egy-két kanjiból áll.

Forrás: Soós Viktória - Japán túristaszemmel c. könyve
©COPYRIGHT SEKAI-JAPAN.GP